Edző – Szülő – Játékos kapcsolata

Ezen hozzászólásommal szeretném segíteni a lelkes, ámde érdeklődő szurkoló szülőket, és a kosárlabdához nálamnál sokkal jobban értő, kissé elfogult “profikat”. A történet szereplői természetesen kitalált személyek, ha véletlenül Valaki hasonlóságot vélne felfedezni, az csak a véletlen műve lehet…

Az edző:

Az edző az a személy, aki gyermek kora óta a kosárlabdával foglalkozik, életének nagy részét erre szánta. Játékosként a legkisebb korosztálytól a felnőtt bajnokságig végigjátszotta, korosztályos válogatottságokkal, és különböző bajnoki címekkel tette emlékezetessé ezen éveket.
Egy merész gondolattal elhatározta, hogy átáll a másik oldalra, és kipróbálja magát edzőként is. Néhány évet eltölt a Testnevelési Egyetemen, leül a kispadra neves edzőket figyelni, más edzéseit látogatja, szakkönyveket olvas, folyamatosan próbál tanulni, fejlődni, hogy a keze alatt felnövő játékosoknak a lehető legtöbbet tanítsa, a legmagasabb szintre juttassa el.
Az edző az a személy, aki roppant “magas” fizetésért, a munkája mellett, a családjától és a barátaitól elvett időben foglalkozik, tanítja a gyermekeket.
Az edző azért teszi mindezt, mert SZERETI!!! Azért öl bele rengeteg energiát, időt mert ez a hivatása. Nem kényszerből, nem nyögve, nem siránkozva teszi mindezt, hanem önként és jókedvvel.
Azért megy le edzésre, hogy minden nap fejlődjenek a gyerekek. Neki az edzés nem csak másfél-két órát tart, amíg a gyerekekkel dolgozik. Edzés előtt felkészül, edzéstervet ír, gondolkozik. Edzés után értékel és készül a következőre.
Tanítani akar, győzni akar, az életre akar nevelni. Foglalkozik a gyermekkel, heti 10-14 órát Velük tölt.
A módszereit saját maga választja. Lehet ezeket a módszereket szeretni, utálni, de amíg ő az edző, addig ezt kell követni. Ha nem tetszenek, nem egy van belőle, lehet keresni másikat.
Hibázhat, mert senki sem tökéletes. Ezeket a hibákat is csak azért követi el, mert a jó szándék vezérli.
Egy szakosztálynak nem csak egy edzője van. Ezek az edzők mind azért dolgoznak, hogy a gyerekeknek, az egyesületnek jobb legyen. Folyamatosan konzultálva, egymás munkáját segítve próbálják a legtöbbet adni a gyerekeknek.

A játékos:

A játékos az a személy, akinek azért kell (kellene) az edzésre jönnie, mert szereti a kosárlabdát. Aki szeretne azért tenni, hogy fejlődjön, hogy legyen belőle játékos. Neki az edzésen nem csak megjelenni, ott lenni, hanem dolgoznia is kell. Az adott közösséget szolgálni a legjobb tudásával. Az a közösséget, melyet CSAPATNAK hívnak. Azt a csapatot, ami az Övé is, saját magáénak kell (kéne), hogy érezze. A csapatban minden játékosnak megvan a szerepe. Azt a szerepet kell reálisan értékelni, megpróbálni ezzel a szereppel segíteni a csapat jó szereplését. A jó edzésmunkájával nem csak saját magát fejleszti, hanem a csapattársaiét is. Folyamatosan arra kell törekednie, hogy a legjobbat nyújtsa. Edzésen, mérkőzésen mindig a maximumot kell kihoznia magából. A csapattársakhoz való hozzáállásával, szeretetet vagy ellenszenvet válthat ki a társakból.
A játékos csak egy szelete a csapatnak. Az csapat csak úgy egész, ha minden szelet benne van. A csapat csak akkor tudja a maximumot nyújtani, ha minden szelet egyformán akarja ezt. Ha mindenki a sikert akarja. A gyáva, a rosszmájú gyengíti a csapat munkáját. A szerepét a csapatban saját maga határozza meg. Az edző csak a játékos munkája, hozzáállása alapján használja. Ha a játékos nem dolgozik megfelelően, ha nem bízik meg magában, ha nincs benne elég tűz, akarat, lelkesedés, akkor az edző nem tudja Őt foglalkoztatni. Az edző nyerni akar, a legjobbat akarja. Csak azt a játékost játszatja, aki ebben partner. Azt aki az edzésen nem dolgozik, nem segíti a munkát, az a mérkőzésen miért tudna pluszt hozni? Miért tudna segíteni a csapaton? Aki nem jár edzésre, vagy ott nem megfelelően dolgozik, miért várja el, hogy a jutalomból, a mérkőzésből részesüljön?
Ha Te, mint játékos nem teszel meg mindent a CSAPATÉRT, akkor a csapat miért tegyen valamit is érted? Az edző miért dolgozzon Veled?
Mindenkinek el kell tudni dönteni, hogy mi a fontos. Miért teszi mindezt. Mindig csak annyit várj el másoktól, amennyit Te adtál.
Értékeld az edzésmunkádat, a mérkőzésen nyújtott teljesítményed. Ha találtál hibát, akkor igyekezz kijavítani. Ha nem találtál, persze csak alapos vizsgálat után, akkor kérdezd meg az edződet. Hidd el segíteni fog. Utána már csak Rajtad múlik, hogy akarsz e változtatni, hogy mennyit ér Neked a kosárlabda, mennyit ér a csapat…

A szülő:

A szülő mindig elfogult. Ezt tudjuk. A saját gyermeke mindig a legjobb, a legszebb. Csak az Ő gyermeke tud kosárlabdázni. Ezt mi edzők elfogadjuk, változtatni nem tudunk, és nem is akarunk rajta.
Az edző addig rendes, amíg a gyerek a pályán van, élvezi a bizalmat, utána már csak egy ba…om.
Az edzőnél már csak egy rosszabb van a játékvezető… Nem biztos, hogy egy utánpótlás mérkőzésen kell (szabad) foglalkozni a játékvezetéssel…
A mérkőzésen jelen nem levő szülők gyermekének szapulása (edző kedvence-futtatott sztárjátékos) is nagy kedvenc. Miért nem lehet a csapat sikerének örülni, az esetleges kudarcai miatt búslakodni. Ez csak sport, játék, szórakozás. Nem kell a másikat játékost szidni, nem kell magunkból kikelve any…zni a játékvezetővel, örülni kell a játéknak. Ezekre a feladatokra is ott az edző. Azt szidni is lehet. Az elbír mindent. Lehet véleménye mindenkinek, de ezt célszerű a MEGFELELŐ helyen és időben előadni. Nem az edző miatt. A gyerekre legyünk tekintettel… Értékelhet a szülő otthon. Biztos tudja, mit-miért-mikor csinált a gyerek. Tudja milyen feladatot kapott, mi volt a taktika…
De, ha esetlegesen a szakmai értékelést rám (ránk) bízná, nem teljesen az ellenkezőjét mondaná a gyermeknek, mint amit én, akkor egy kicsivel egyszerűbb lenne dolgozni Vele.
Ha az elkeseredett gyermek hazamegy, egy mérkőzés után, amin katasztrofálisan játszott, akkor ne menjünk el Vele egy nagybevásárlásra (lélekgyógyítás), mondván, hogy az edződ tök hülye, de Te zseni vagy, mindenki béna volt, de TE ZSENIÁLIS.
Fordított esetben, ha az edző dicséri a gyereket, akkor otthon ne verjük agyon mert egyetlen labdát eladott. Igaz szedett mellette 67 lepattanót, szerzett 453 labdát és az embere nem kapott labdát sem, de ezt még véletlenül se említsük meg, mert a végén még lesz valami kicsi önbizalma.
Próbáljunk bízni az edzőben (ha már a kezei közé adtuk a gyereket), hátha nem csinál nagy baromságot, hiszen neki is az a fontos, fejlődjön, tanuljon a gyerek.
Ha a 17 gyerekből 16 jól érzi magát, fejlődik, ügyesedik, csak az Ön csemetéje nem tanul meg semmit, akkor lehet, hogy nem az edző a hibás…
Persze, akinek nem inge, nem veszi magára…

A fenti sorokat Kovács Balázs írta, akinek ezúton is köszönjük, hogy lehetővé tette számunkra a megjelenítést.

További anyagok

16 SZABÁLY KOSARAS SZÜLŐKNEK



Keresés

Kiemelt Média Partnerink

Soproni Darazsak Akadémia Soproni Darazsak Akadémia
  • Akarsz Te is segíteni nekünk úgy, hogy ez neked semmibe sem kerül?
  • Kérjük, támogasd személyi jövedelemadód 1 %-ával a Soproni Darazsak kis kosarasait!
  • Kattints ide a részletekért!
Soproni Darazsak Akadémia Soproni Darazsak Akadémia Soproni Darazsak Akadémia Soproni Darazsak Akadémia Soproni Darazsak Akadémia Soproni Darazsak Akadémia