Remekül szerepelnek korosztályos leány válogatottjaink a nyári megmérettetéseken. Az U17-es csapat VB bronzérmével indult a siker sorozat, mely az U20-as és az U18-as nemzeti csapat feljutásával folytatódott. Az ezüstérmes U20-as válogatottat erősítette Akadémiánk fiatalja, Böröndy Vivien, aki már a megérdemelt nyaralása alatt mesélt nekünk a bulgáriai kontinensviadalról.

Június 5-én kezdtük a felkészülést az U20-as csapattal Zalaegerszegen – nyúlik vissza a felkészülés kezdetéhez Kiwi. – Ez viszonylag rövid időt foglalt magába, ugyanis a megszokott 6 hét helyett csak 4 állt a rendelkezésünkre. A felkészülés programja a következőképpen nézett ki: napi 2 edzés, egy reggel fél 10-től, ami néha-néha egyéni képzés volt. A második pedig fél 6-tól kezdődött. Minden edzésen törekedtünk a számunkra tökéletes taktika megteremtésére, valamit a csapat összekovácsolására. Konkrét futóedzésekre nem került sor, azok be voltak építve egyes feladatokba a tréningeken. Mivel csapatunkban viszonylag sok volt az alacsony, fürge mezőny játékos, az 1-2-1-1-es letámadó zónánk kiválóan működött, amivel jól sikerült megzavarni ellenfeleinket.

– Mennyire alakult át a gárda a tavalyihoz képest?

– Nagy mértékben. Ha jól számolom a törökországi EB-n szerepeltek közül csak négyen, Szamosi Amadea, Vukov Sonja, Barnai Judie, és én maradtunk. Csatlakozott hozzánk még négy ’95-ös: Nagy Dóri, Raus Vivi, Studer Zsuzsi és Papp Dia, a többiek pedig ’94-es születésűek: az Amerikából visszatérő Szabó Fanni, Fejes Fruzsi, Gorjanácz Ági és Papp Regina.

– Milyen célokkal vettétek az irányt Bulgária felé?

– Ha nekivágunk egy tornának, mindig a lehető legtöbbet próbáljuk kihozni magunkból, a csapatból. Nem is volt kérdés, hogy az idei B Divíziós EB-n a feljutás volt a cél. Én személy szerint meg szerettem volna nyerni mindenképp a tornát, de sajnos az előttünk befutott német válogatottól (akinek úgyszintén volt egy veresége, ahogy nekünk is) vereséget szenvedett csapatunk, így mi csak a második helyet szerezhettük meg, mert az egymás elleni eredményt számították a torna végén. Ha valaki nem tudná, a B Divíziós Európa-bajnokságnak más volt a lebonyolítása, mint ahogy azt eddig megszoktuk. Ez úgy nézett ki, hogy mindenki játszott mindenkivel, és a torna végén az összesített eredményeket vették figyelembe.

– Milyen vendéglátónak bizonyult Bulgária?

– A körülményekkel semmi probléma nem volt, sőt, mondhatni minden lehetőség adott volt a kényelmünk kiszolgálására. Egy négycsillagos, újépítésű szállodában lakott az összes csapat. A napi három étkezés tökéletes volt, bár minden nap ugyanaz volt a kínálat, ami a végére azért már unalmassá vált. Az edzésekre és meccsekre külön busszal mentünk, és akárhova elvittek minket, ahová csak kértük. Az EB rendezése is nagyon precíz volt. Teljesen jó helyünk és dolgunk volt abban a 10 napban! A tavalyi, A Divíziós törökországi EB-hez képest csak abban látok különbséget, hogy ott, a meccseken színvonalasabb kosárlabdát élvezhettek a nézők, valamint jobb csapatok sorakoztak fel, mint például a spanyolok, olaszok, törökök. Ezeken kívül nagyobb differenciát nem láttam a két kontinensviadal összevetésében.

– Hogyan alakultak a mérkőzések?

– A tornát Németország nemzeti csapatával kezdtük. Sajnos vereséget szenvedtünk. Úgy gondolom a németek összeszedettebb és tudatosabb játéka előnyükre vált, és mi nem tudtunk még az első meccsen olyan teljesítményt nyújtani, ami valójában bennünk volt, és amit a többi meccs során láthattak tőlünk a szurkolók. A második meccsen, Portugália ellen 69-60-as győzelmet arattunk. Ezek után következett szerintem a legnehezebb meccsünk, a bosnyák válogatott ellen. Ezen a mérkőzésen csapatunk az első félidőben 20 ponttal vezetett, majd a következő játékrészben bennragadtunk az öltözőben. Olyannyira, hogy a végén kínlódva, csak hosszabbítást követően nyertünk. A többi akadályt viszonylag simán vette csapatunk, és az első, németek elleni vereség után csak győztesen hagytuk el a pályát.

– Miképp értékelték a szerepléseteket a szakvezetők?

– Az utolsó meccs után elégedetten jött be Szike (Gáll Tamás, vezetőedző – szerk. megj.) az öltözőbe, és gratulált mindannyiunknak a továbbjutáshoz. Teljesen pozitívan látta az eseményt. A magunk elé kitűzött célt teljesítettük, jövőre a ’95-ös válogatott már az A Divízióban versenyezhet!

– A saját teljesítményedet hogy látod?

– Mivel maximalista vagyok, soha nem vagyok elégedett magammal. Mindig úgy gondolom, hogy jobbat és jobbat tudtam volna nyújtani egy adott mérkőzésen, és hiába mondja valaki, hogy „jó volt Kiwi”, én azzal soha nem értek egyet. Próbáltam segíteni a csapatot a rám kitűzött feladattal, és lendületet adni. Örülök neki, hogy nem ez volt az utolsó Európa-bajnokságom, és jövőre vár rám még egy, ha minden jól megy!

– Sokat kivett belőled a felkészülés és a torna?

– Szükségem volt a pihenésre az EB után. Nagyon jól esett, különösen, hogy az utóbbi 4-5 évben időhiány miatt nem került sor nyaralásra. Ezúttal azonban három hét pihenő áll rendelkezésemre, melynek nagy része már lement. Az elmúlt 10 napot a Földközi-tengeren töltöttük a barátommal, a családjával, és az ismerőseikkel. Gyönyörű helyeken jártunk, ahol igazán ki lehetett pihenni a fáradalmakat. Csodálatos volt, ahogy a vitorlánkkal, vízről közelítettünk meg egyes helyeket, városokat! Hihetetlen élményben volt részem, soha nem fogom elfelejteni!