Fantasztikus eredményt ért el U17-es válogatottunk a csehországi Világ-bajnokságon, ahonnan a bronzéremmel tértek haza lányaink. A történelmi sikernek részese volt Akadémiánk három tehetséges fiatalja, Kuttor Enikő, Weninger Virág és Böröndy Dominika. Büszkeségeinkkel beszélgettünk a még mindig felfoghatatlan csodáról.

– Hogyan zajlott a felkészülés, milyen jellegű edzések voltak?

Kuttor Enikő: Már az első edzéseken azon volt a hangsúly, hogy a csapat összeszokottá váljon, ezért inkább a taktikára helyeztük a hangsúlyt. Persze erőnléti elemek is voltak az edzések alatt, de ezek idővel már nem játszottak olyan nagy szerepet. Viszont a taktika, és a játékaink gyakorlása egyre inkább előtérbe került.

Weninger Virág: A másfél-két órás edzések nagyon kemények és fárasztóak volt. Minden negyedik tréning után volt azért egy pihenő, amikor a szállodában levő wellness részleget remekül ki tudtuk használni. 🙂

– Milyen játék-stílust alakított ki a szakvezetés?

Kuttor Enikő: Az edzők próbáltak a nemzetközi trendekhez igazodó gyors játékot kialakítani, mely a csapat szerkezetéhez is illett. Emellett fokozott figyelmet fordítottak az ötös centerünkre, aki a palánk alatt az erőt, a tömeget képviselte, mivel a négyeseink inkább mozgékonyak voltak, mint magasak.

– Milyen célokkal utaztatok ki?

Kuttor Enikő: Igyekeztek levenni rólunk a terhet. Nem voltak kimondott elvárások, de magunk felé a legjobb nyolc közé jutást tűztük ki! Aztán amikor ezt elértük, akkor emeltük a tétet, és minden meccs után kitűztünk egy újabb célt. Nagyon örülünk, hogy végül az éremszerzés összejött!

Weninger Virág: Igen, már az is nagy szó volt, hogy egyáltalán eljutottunk idáig. Az első két győztes meccs után megnövekedett az étvágyunk, és érem nélkül senki sem akart hazajönni! Személy szerint nekem az adott nagy erőt, amikor a hazai cseh csapatot vertük meg hosszabbításban, mivel korábban mindig kikaptunk tőlük.

– Vegyük sorra a mérkőzéseket.

Kuttor Enikő: Az első kettő hatalmas nagy löketet adott a csapatnak, hiszen nemcsak hogy hosszabbításban sikerült megverni Kanadát, illetve a hazai csapatot, hanem mindenki akkora energiákat mozgósított, ami előre repített minket egészen a csoport tetejéig! A szünnap után a Koreaiak játéka szerintem egy kicsit meglepett minket, ezért is sikerült túlságosan közel kerülniük hozzánk a meccs végén. Az egyiptomiak elleni mérkőzést egy kicsit könnyedebbre lehetett venni. Magabiztosan nyertünk, és a 100 pontot is elértük. Utána a Japánok ellen játszottunk egy elég szívós és szoros meccset, amit egy extra végjátékkal döntöttünk el! Ezt követően az USA ellen mindenki úgy lépett pályára, hogy őket is leverjük. A félidőig tartottuk is magunkat, aztán sajnos az USA lerohant minket! Számomra a legizgalmasabb, és egyben az utolsó meccs is, újra a hazai csapat ellen következett. Az elején kicsit megijesztettük az értünk szorítókat, de aztán a végére csak meglett az a bronz! 🙂

Weninger Virág: Az első meccsen Kanadával játszottunk, akik nagyon erősek, mozgékonyak voltak. Tapasztalatból tudtuk, hogy nehéz lesz, mert mindig az első meccs a legnehezebb. Voltak hullámvölgyeink, de végül mi jöttünk ki jobban a hosszabbításból. A második meccs a hazai cseh csapat ellen volt. Úgy éreztem, hogy kicsit „lenéztek” minket, mert eddig mindig kikaptunk tőlük. Ezúttal fel tudtuk velük venni a ritmust, és a saját játékunkat játszva legyűrtük őket! A harmadik csata Korea ellen következett. Nagyon kellemetlen ellenfélnek bizonyultak! Kicsik, gyorsak, és még ugyanúgy is néznek ki 🙂 20 ponttal is vezettünk, de a második félidőben agresszívabbá váltak, és majdnem utolértek minket. Az egyiptomiakkal szemben mindenki kapott játéklehetőséget, és meglett a 100 pont is. A négybe kerülésért ismét egy kellemetlen ellenféllel néztünk szembe, Japánnal. Nagyon szoros és izgalmas találkozó volt, de a végjátékban nem adtunk nekik esélyt. Az elődöntőben az USA-val kerültünk össze. Bíztunk benne, hogy egy szoros meccset tudunk velük játszani, de ez sajnos csak a félidőig tartott. Utána elvesztettük a ritmusunkat és lerohantak minket. Azt gondolom mindent megtettünk, amit tudtunk, nem sűrűn lépünk pályára ilyen erős csapattal szembe. A legutolsó és egyben a legfontosabb meccs ismét a rendező csehek ellen következett. Picit féltünk attól, hogy a bírók majd támogatják a őket, de a kulcs az volt, hogy míg a cseh játékosok észrevehetően veszekedtek a pályán, addig mi csapatként dolgoztunk. Ennek köszönhető, hogy 15 pontos hátrányból is meg tudtuk nyerni a meccset!

– Rendezés terén volt valami különbség egy EB-hez képest?

Kuttor Enikő: Szélsőségesen fogalmazva elég gáz volt a szervezés… Az első szállásunk szinte a pince szinten volt, ahol majdnem megfagytunk. A második szálloda ellenben fullos volt! Az étkezés rendben volt, de a tranzitokkal is voltak problémák. Volt, hogy több mint fél órát kellett várni egy buszra a furcsa beosztások miatt. Olyan is volt, hogy későn tudtuk meg az információt az edzésünk időpontjáról. Személy szerint én próbáltam figyelmen kívül hagyni ezeket a dolgokat, és csak a saját feladataimra koncentrálni.
Weninger Virág: Az is érdekes volt, hogy semmi ajándékot se kaptunk – itt gondolok kulacsra, törülközőre -, ami egy EB-n teljesen megszokott.

– Találkoztatok ismerősökkel, születtek új barátságok?

Kuttor Enikő: Az első szállón a spanyolokkal voltunk együtt, akiket ugyan ismertünk, de ők nem valami közvetlenek. Nagyon jóban lettünk ugyanakkor az ausztrálokkal, illetve az olaszokkal. Utóbbiakkal az interneten is beszélgettünk, viccelődtünk, az ausztrálokkal pedig mezeket cserélgettünk. Ahogy az amerikaiakkal és a franciákkal. Néhány spanyollal is volt csere, illetve az edző azért jó fej volt náluk.

Weninger Virág: Igen, a spanyolokat évek óta ismerjük már, de ők el vannak magukban. A második szálláson az ausztrálokkal, az amerikaiakkal és a franciákkal voltunk együtt, akik mind nagyon kedvesek voltak. Jó pár mez gazdát cserélt a torna végén.

– Mennyire volt megterhelő a VB, hogy érzitek most magatokat?

Kuttor Enikő: Eléggé fárasztó volt, de melyik sport nem az?! 🙂 Nem merített le teljesen, de azért tudnék még pihenni! Az ad erőt, hogy a felén már túl vagyunk és nem kis eredményt értünk el! 🙂

Weninger Virág: Számomra nagyon megterhelő volt! Nemcsak a meccsek, de a pihenőnapokon is a két edzés. Na meg az utazások. Odafele 12
órát igényelt az út! Hazafele szerencsére még az éjjel elindultunk, így 8 óra alatt letudtuk az utazást.

– Személy szerint, hogyan látjátok a saját teljesítményeteket?

Kuttor Enikő: Nem vagyok teljesen megelégedve. Így, visszagondolva, szerintem sok bennem maradt! Persze összességében nem nyújtottam rossz teljesítményt, sőt mondhatom hogy jó volt, de az extrához és a kiválóhoz még dolgoznom kell, ami remélem, hogy majd az EB-n kifizetődik!

Weninger Virág: Nekem más volt a helyzetem, mint a többieknek. Korlátozott ideig lehettem csak a pályán, hiszen 6 nap múlva kezdődik az EB, ahol az A divízióba fel kell jutnunk. De amíg a pályán voltam, próbáltam ott segíteni a csapatnak, ahol csak tudtam.

Böröndy Dominika: Úgy gondolom, amikor fenn voltam a pályán, mindent megtettem, amit lehetett, de még boldogabb lennék, ha egy picivel több lehetőséget kaptam volna.

– A bronz megszerzése után mennyire éreztétek a felfokozott érdeklődést?

Kuttor Enikő: Gratulációk tömkelege árasztott el mindenfelől! Olyan emberek is írtak, akikről azt se tudtam kicsodák. Valami fantasztikus érzés volt, hogy ilyen sokan követték a szereplésünket 🙂 A sajtó irányából még nem jött sok megkeresés.

Weninger Virág: Rengetegen gratuláltak szóban, Facebookon, mindenhol. Leírhatatlanul jól esett, hogy ennyien figyelemmel követték a meccseinket! Ezúton is szeretném nagyon megköszönni mindazok támogatását, akik nem tudtak velünk lenni, de itthonról szurkoltak! Rengeteg erőt adott! Külön köszönöm Horváth Józsinak, hogy eljött megnézni a meccseket!

– Mi most a menetrend az EB-ig?

Kuttor Enikő: A rövid pihenőt beleértve még 10 nap felkészülés áll rendelkezésünkre. Utána kezdődik újra a kőkemény munka Romániában, ahol 7 meccs vár ránk!

Weninger Virág: Nagyon kevés időnk van az EB-ig. Egy napot voltunk itthon, és ma, szerda reggel már el is indultunk Kecskemétre, ahol öt edzés és két felkészülési meccs vár ránk a horvátok ellen. Utána még egy nap pihenő, aztán irány Románia!

– Az EB-n milyen helyezésben gondolkodtok, kik lesznek a fő vetélytársak?

Kuttor Enikő: Ukrajnával, Montenegróval és Romániával vagyunk egy csoportban, akiktől személy szerint nem nagyon tudom, mire számítsak, de azt tudom, hogy mindenki maximálisan meg fog tenni mindent a győzelmekért, és senki sem azzal fog foglalkozni, hogy az csak a B divízió! A feljutáson kívül az újabb éremszerzés is a szemem előtt lebeg, de hát kinek nem 🙂 A többi majd a kontinenstorna alatt eldől!

Weninger Virág: A csoport-ellenfeleinkről semmit nem tudok. A cél az feljutás az A divízióba, ami remélhetőleg sikerülni is fog! A saját korosztályunkért játszunk, és össze kell jönnie, mert nagyon rosszul nézne ki, ha jövő nyáron a VB és az EB bronzérmes csapat a csak B divízióban szerepelne! Remélem, hogy páran eljönnek szurkolni és biztatni minket! 🙂

Sok sikert lányok!