Alig két hete szállt le Sipos Mirjam, egykori saját nevelésű játékosunk repülőgépe Ferihegyen, aki tavaly nyáron Amerika felé vette az irányt. A 10 hónapos távollét után kérdeztük Mircsit new orleansi élményeiről, a nyári feladatairól, és a jövő szezonról.

– Sikerült már visszaállnod a hazai időzónához?

– Egyelőre még nem teljesen, de nagyon próbálkozom 🙂

– Az elmúlt tanévet a jazz fővárosának is nevezett New Orleansban töltötted. Milyennek képzelhetjük el a várost?

– A magyar viszonylatokhoz képest, mint minden Amerikában, a város is hatalmas, és sokszínű. A belváros régies hangulatú, a Louisiana államra jellemző francia, spanyol hatás itt is érvényesül, de persze a külső kerületek különböznek ettől a csillogástól.

– Mit kell tudni az egyetemről?

– A magyar egyetemekkel ellentétben kinn szinte mindenki fizet a tanulmányaiért, nagyon nehéz ösztöndíjhoz jutni. Viszont nincs meghatározva meddig maradhatsz hallgató, ez attól függ meddig vagy hajlandó, vagy meddig tudod megtéríteni a költségeket. Nagyon sok szak közül választhatsz, én turizmust és menedzsmentet tanulok. Azonban a heti óraszám kevesebb, mint itthon.

– Mi okozta a legtöbb nehézséget a kezdetekkor?

– Maga az angol. Az első másfél hónap szótárazással telt, de szerencsére ezután belejöttem.

– A sport, és maga a kosárlabda milyen helyet foglal el az egyetemen belül?

– Az UNO a közepes méretű egyetemekhez tartozik, ezért nincs akkora kultusza a sportnak, mint például a Middle Tennessee-ben, ahová Amber járt, de így is 8 sportág található, a tornacsarnok pedig vetekszik a PS méreteivel.

– Mennyien látogatják a mérkőzéseket?

– A mi meccseink nem az egyetemi csarnokban voltak, így sajnos kevesebben is jöttek ki megnézni, mint például egy amerikai foci, vagy egy baseball meccset.

– A mérkőzéseken kívül a csapatnak, sportolóknak vannak egyéb kötelezettségeik?

– Erősen ajánlott volt a vasárnapi mise, és a többi mérkőzés megtekintése. Ezen kívül mind a kollégiumnak, mind a csapatnak van saját házirendje, amiben benne van az elvárható magatartás, a kötelező tanulóidő, és meg van szabva meddig lehetünk házon kívül.

– Milyenek voltak az edzéseitek, mikben különböznek az itthon megszokott munka jellegétől?

– Már maga az alapozás különbözött, hiszen akkor már iskolába jártunk, így az első edzésre reggel hatkor suli előtt került sor. Mivel csupán 3 héttel a szezon kezdete előtt volt az első, egészcsapatos, termi edzésünk, ezért a kezdeti időszakban a fizikai kondíció fejlesztésén volt a hangsúly. Kötelező volt a napi kondiprogram, a heti egyszeri jóga, vízi-aerobik és hasfaledzés. Eleinte 3 és fél órás edzések voltak, így egy-egy feladat gyakorlására sokkal több idő jutott. Szezon közben ez az idő két órára csökkent.

– Milyen stílus uralkodik a játékot nézve?

– Az edzések stílusának megfelelően, a játék sokkal gyorsabb, fizikailag erősebb. A csapatjáték helyett inkább az egy- egy elleni játékon van a hangsúly.

– Miben fejlődtél kinn a legtöbbet?

– Úgy érzem főleg izmosodtan és gyorsultam.

– Milyen évet zárt a csapat és személy szerint Te?

– Az elődöntőben kikaptunk, és az egyenes-kieséses rendszer miatt nem játszottunk helyosztót, így a bajnokságban a 3.-4. helyen végeztünk. Szezon elején kaptam játéklehetőséget, azonban sajnos egy gyengébb egyéni teljesítmény után sok időbe telt visszaszereznem az edzőm bizalmát. Talán a sors hozta, hogy az irányítónk lesérült, így újra pályára kerültem és éltem is a lehetőséggel! Ennek köszönhetően sikerült a szezon utolsó részére ismét játékba lendülnöm.

– A tanulás és a sport mellett azért jutott időd másra is?

– A szezon közben a kevés szabadidő miatt a várossal ismerkedtem, de persze egy kötelező NBA meccset is sikerült látnom. A tavaszi szünetben pedig a barátaimmal beutaztuk Floridát.

– Rajtad kívül is voltak még kinn magyarok?

– A csapatban nem, de a röplabdások edzője Forman József, egykori szövetségi kapitány, így a röpis lányok között voltak magyarok.

– Az elmúlt évre visszatekintve, hogy érzed, megérte átszelni az óceánt?

– Határozottan megérte! Nemcsak az angoltudás miatt, hanem azért is, mert megismertem egy másik világot, amire mindig is kíváncsi voltam. Úgy érzem a kosárlabdában is sikerült előrelépnem, ezen kívül rengeteg élménnyel, tapasztalattal és baráttal lettem gazdagabb.

– Meddig leszel itthon, és hogyan alakul a nyári programod?

– Meghívást kaptam a korosztályos válogatottba, ahol már május 28-án elkezdődik a felkészülés a június 16-25-ig megrendezésre kerülő macedóniai Eb-re, amelyen remélem, részt vehetek. Ezután még marad idő egy kis pihenésre, majd augusztus közepén ismét irány Amerika.

Tóth Nóra