Minden évben vendégül látunk egy-egy neves külföldi szakembert sportakadémiánkon. Az idén Ruben José Burgos Lopez, a Valencia női csapatának vezetőedzője tartott előadást az augusztusi, felnőtt női MKOSZ edzőtovábbképzőnkön.

– Milyen érzésekkel fogadta, mikor felkérték, hogy Sopronban tartson előadást?

– Meglepetésként ért, de nagyon hálás vagyok a lehetőségért! A Sopron Basket egy nagy szervezet, mely 2022-ben megnyerte az Euroligát is, és a városról is szép emlékeim vannak, hiszen ott nyertünk U20-as Európa-bajnokságot tavaly nyáron. Ugyan ez csak az első nemzetközi előadásom volt, de igyekeztem hasznos információkkal szolgálni a megjelent edzőknek.

– Mit tart az edzői filozófiájának?

– Természetesen edzőként is folyamatosan tanulunk, fejlődünk és ezáltal változunk, de a lényegét röviden így foglalnám össze: száz százalékos erőbedobás védekezésben és a labda járatása támadásban. Mindig a védekezésből kell építkezni, az adja meg a stabilitást. Tisztázni kell az egyéni feladatokat, de sokkal fontosabb a csapat közös felelőssége. Támadásban szintén éreznie kell mindenkinek a szerepe fontosságát. A játékosok között a felkészülés kezdetétől fogva ki kell alakítani az egységet, hogy mindenki egy irányba húzzon, de a csapat célok mellett az egyénieknek is teljesülniük kell. Fontos tehát szem előtt tartani az emberi oldalt is! Nem szabad mindenáron ráerőszakolni a döntéseinket a játékosokra, érezniük kell, hogy ők is részei a csapaton belüli döntési folyamatoknak.

– Az edzőtovábbképző keretében beszélt a Valencia profi női szakágának a kialakításáról, felépítéséről. Miben látja a kulcsát annak, hogy rövid idő alatt egészen az Euroligáig jutottak?

– Jól szervezett klub vagyunk, nagy szurkoló táborral, ahol 1986 óta adott a stabil pénzügyi háttér is a tulajdonos és családja által. Kiváló körülmények között, csak a munkára koncentrálva dolgozhatunk, és minőségi játékosokat is tudunk igazolni. Ez azonban semmit nem érne befektetett munka nélkül, melyet a szlogenünk is hirdet („Cultura del Esfuerzo – Az erőfeszítés kultúrája”). Ki kell érdemelned a helyed! Ezzel a mentalitással haladtunk lépésről lépésre, mindig szem előtt tartva a fiatal játékosokat, akiknek érezniük kell a bizalmat, hiszen ők a jövőnk. Mellettük tehetséges játékosokat, hozzánk valamilyen formában kötődő jó embereket igazoltunk, akikből aztán a kiváló edzői stábunkkal, lépésről lépésre haladtunk, mely során sorban jöttek az eredmények is.

– Milyennek látja az európai női kosárlabdában Magyarország helyzetét?

– Szoktunk erről beszélgetni a másodedzőmmel, Roberto Hernándezzel, aki három évig dolgozott Magyarországon, így testközelből ismeri a magyar kosárlabdát. Az új magyar generáció sok tehetséget tud felmutatni, akikkel láthatóan nagyon jó munkát végeznek, egészen az alapoktól. A válogatottak eredményei is ezt mutatják, és nagyon jónak tartom, hogy a klubok is építenek a fiatalokra a nemzetközi porondon. Ami nehézséget jelent, de nem csak Magyarországon, az az európai politikai és gazdasági helyzet, amitől nem lehet elvonatkoztatni. Nem irigylem manapság a klubok vezetőit.

– Ha mondania kellene egy pozitív és egy negatív észrevételt a magyar női kosárlabda kapcsán, mi lenne az?

– Amennyit külső szemmel láthatok, az alapján kiemelném a kimagasló sport kultúrát, környezetet. Sokat kommunikálok magyar szakemberekkel, főleg a válogatottaktól és Sopronból, akiktől mindig tanulok valami újat. Negatívumként itt is egy általános problémát tudnék említeni. Gyorsan változik a világ, mellyel muszáj lépést tartani. Át kell alakítanunk a sporttal kapcsolatos gondolkodásunkat, hogy az megfeleljen a jelenlegi társadalmi helyzetnek. Spanyolországban is küzdünk a fiatal játékosokkal, hogy a kosárlabdában és az élet más területein is minél több energiát tegyenek bele a munkába. A mi generációnknak a sport egy kiváló út volt a kitöréshez, most viszont rengeteg lehetőség veszi a fiatalokat körül, és sajnos már nem a sport az első szempont a felnőtté válás útján.

– Milyennek látja az európai női kosárlabda jövőjét utánpótlás és felnőtt szinten?

– A legnagyobb kérdés jelenleg az NCAA és a WNBA elszívó hatása, melyre véleményem szerint nem egy problémaként kellene tekinteni. El kell fogadni, hogy a kiváló lehetőségek vonzóak a fiatalok számára. Nekünk arra kellene koncentrálni, hogy amikor visszatérnek, tárjuk ki előttük a kapukat, jó körülmények fogadják őket, amelyek között tovább fejlődhetnek. Azon kell dolgoznunk, hogy a lehető legerősebb bajnokságokat hozzuk létre Európában és az egyes országokban, hogy ne kelljen a WNBA-re támaszkodni. Legyünk büszkék arra, ha adunk játékost a WNBA-be, ami a világ teteje, de adjunk egy szintén kedvező választási lehetőséget a játékosoknak, hogy Európában kosárlabdázzanak, építsenek karriert. A férfi vonal erre jó minta! Színvonalas kosárlabda európai játékosokkal, és olyan amerikaiakkal, akik nem játszanak a hazájukban. Jobban kellene magunkra koncentrálnunk, és nem arra, hogy mi történik a WNBA-ben!

– Ha csak egy tanácsot adhatna az edző kollégáknak, mi lenne az?

– Mindenekelőtt azt gondolom ne felejtsük el, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy olyan munkát végezhetünk, ami egyben a szenvedélyünk is. A legfőbb tanácsom az lenne, hogy tanuljunk egymástól, nézzünk meg minél több edzést! Ne csak mérkőzéseket, összefoglaló videókat tekintsünk meg! Sokkal jobb képet kapunk egy edző munkájáról, ha megismerjük egy tapasztalt edző napi rutinját. Legyünk nyitottak mindenki felé, vegyünk át ötleteket, osszuk meg egymással a tudásunkat! Így tudunk egy erős, folyamatosan fejlődő kosárlabda közösséget alkotni!