U20-as válogatottunk mindent megtett, hogy megőrizze az A csoportos tagságát, ám végül a Németországtól elszenvedett 2 pontos vereség miatt a kiesés sorsára jutott. Nemzeti csapatunknak tagja volt Akadémiánk két játékosa, Böröndy Vivien és Aldazabal Laura. A tavalyi szezont kölcsönben az MTK együttesénél töltött Kiwivel beszélgettünk pár nappal a hazaérkezését követően.

– Hogyan alakult a felkészülés, mire helyeztétek a hangsúlyt?

– Május 25-én kezdtük meg a felkészülést a spanyolországi U20-as, „A” divíziós Európa Bajnokságra. Ez összesen öt hét kemény munkát jelentett. Napi két edzés volt. Délelőtt általában egyéni képzéseken, este pedig csapatedzéseken vettünk részt. Az tréningeken kívül játszottunk felkészülési mérkőzéseket is, több ország válogatottjaival. A második héten már sor is került az első két megmérettetésre Szerbiában, Novi Becejben. A szerb válogatottat erősítette a Sopronban játszó Dragana Stankovic és akkor még a felnőtt válogatottal készülő Aleksandra Cvrendakic is. A szerbeken kívül játszottunk még Ausztriával, Szlovákiával és az Universiade válogatottal is 2-2 mérkőzést. A felkészülés alatt nagyobb hangsúlyt fektettünk a védekezésre, az egészpályás letámadásra, ugyanis csapatunk meglehetősen alacsony szerkezetű volt. Így ezt láttuk erősségünknek, amivel megzavarhatjuk ellenfeleinket. Az edzőmérkőzéseken jól szerepelt kis csapatunk, egy elég eredményes és jól sikerült felkészülést tudhattunk magunk mögött.

– Milyen közösséget alkotott a csapat?

– Mondhatni kiválót! Nagyon jól kijöttünk egymással és a hangulattal sem volt soha baj. Mindig mindenki benne volt az apró kis viccelődésekben is. Imádtuk egymást, amit elég ritka egy olyan csapatban, ahol mindenki az ország különböző pontjáról érkezik. Voltunk páran, akik szinte egymás szeme előtt nőttünk fel és igen szoros kapcsolatban állunk egymással, ami nem csak a pályán kívül, de a játék során is kiválóan megmutatkozott.

– Milyen céllal utaztatok ki, hogyan értékeled a szereplést?

– Mint minden nemzetközi tornára, erre az EB-re is úgy utaztunk ki, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk és igyekszünk a legjobb
eredményt elérni! Mégis úgy gondolom, hogy a minimális célkitűzés az A divízióban maradás volt. Sokat beszélgettünk erről a lányokkal és csapatszinten azt tűztük ki magunk elé, hogy mi igenis nyolcba akarunk jutni! Sajnos nemhogy nyolcba, még a tizenkettőbe sem értünk oda, amit rettentő módon sajnálok, ugyanis sokkal több volt bennünk… Nem is tudom mi lehetett a baj, a küzdés-akarás nem hiányzott belőlünk egy percig sem, még ha ezt mások úgy is gondolják!!! Egyszerűen olykor-olykor kevésnek bizonyultunk… Talán a taktikai tanácsokat fegyelmezettebben be kellett volna tartani, és nem kapkodni, higgadtabb megoldásokat választani. De a szép pillanatokról se feledkezzünk meg, hiszen a csehek első és második legyőzése is említésre méltó volt véleményem szerint. Egy csapatként küzdve bebizonyítottuk, hogy ilyen teljesítményre is képesek vagyunk, de aki nézte ezeket a meccseket, láthatta azokat a dolgokat, amikről beszélek. Voltak olyan mérkőzések is, komolyabb csapatok ellen, amik tényleg „egy hajszálon múltak”, de kicsúsztak a kezünkből. Összességében büszke vagyok a csapatra, a nem túl jó eredmény ellenére is, hiszen óriási fejlődésen mentünk keresztül mindannyian az évek során!

– Hogy ment Neked a játék?

– Ha nem csapatban gondolkodom (ami fura, hiszen ez egy csapatjáték) valamilyen szinten örülök. Úgy éreztem, ez volt az első EB-m, ahol végig kiegyensúlyozott teljesítményt tudtam nyújtani és stabilan, rutinosabban játszani. Ezt annak tudom be, hogy a tavalyi szezonban nagyon sokat játszottam mind az A, mind a B csoportban, az MTK színeiben, ahol szintén nagyon jól éreztem magam, mivel rengetek bizalmat és lehetőséget kaptam Stevan Cupictól. A torna során az is plusz motivációt adott, hogy korábbi trénerem, Igor Polenek is intézett hozzám dicsérő szavakat.

– A helyszín mesés lehetett!

– A Kanári-szigetek neve önmagáért beszél! Gyönyörű helyen voltunk, szép szállodában, ahol az összes csapat lakott. A reggeli, ebéd, és vacsora svédasztalos volt, az edzésekre nagybusz vitt minket. Volt egy önkéntes segítőnk is, aki mindenhová kísérte a csapatot. Vele is nagyon jó kapcsolatot építettünk ki és mindenben segített nekünk. Ez mind szép és jó persze, de nem nyaralni mentünk ki, ám ezen körülmények között abszolút biztosított volt a felkészülés a mérkőzésekre.

– Melyik csapat játéka tetszett a legjobban?

– Saját véleményem szerint a későbbi Európa-bajnok spanyolok hozták a „kötelezőt” és kiegyensúlyozott, magabiztos játékkal verték végig a mezőnyt, megnyerve mind a kilenc mérkőzésüket. Jó volt látni őket minden egyes alkalommal, hiszen rettentően színvonalas kosárlabdát játszanak!

– Jöhet a pihenés?

– Igen, most a hátralevő időt a pihenésre fordítom és szurkolok az U18-as lányoknak a minél szebb eredmény elérése érdekében, kifejezetten tesómnak, Dominak! RIA-RIA- HUNGÁRIA!!!