Utolsóként az U16-os válogatottra várt komoly megmérettetés a nyári kontinensviadalokon. A debreceni A csoportos Európa-bajnokságon lányaink magabiztosan teljesítették a kitűzött célt, és az előkelő 6. helyen zártak. A sikeres szereplésből tevékenyen kivette részét Akadémiánk két fiatalja, Czukor Dalma és Szeli Dorina. Velük beszélgettünk az élményeikről.

– Mikor kezdtétek a felkészülést, és hogyan alakult?

Sz. D.: – A felkészülést június 17-én, Győrben kezdtük. Napi 2 edzéssel dolgoztunk, és minden hatodik edzés után kaptunk egy pihenőt. Elsőként strandra mentünk, másodszorra pedig a városba. 10 nap után hazamehettünk 2 napra, majd folytattuk Zalakaroson ugyanúgy napi 2 edzéssel, ahol kétszer is voltunk a fürdőben, aminek nagyon örültünk. Ezután egyből utaztunk Horvátországba, ahol felkészülési meccseket játszottunk, és edzettünk is párat. Ide még az egész keret utazott. Az első meccset elvesztettük a horvátok ellen, de a visszavágóban másnap mi voltunk a jobbak, majd az utolsó meccset a szlovák válogatott ellen is megnyertük. 11 nap után újra két napot pihentünk, aztán utaztunk Miskolcra 5 napra, ahol az edzések mellett a román válogatott ellen játszottunk. A szokásos pihenőnk után sajnos Angyal Niki nélkül folytattuk a felkészülést Debrecenben. Onnan még egyszer hazajöttünk, aztán kezdődött az EB, sajnos már Herman Aliz és Liska Niki nélkül.

– Milyen stílust akartatok képviselni, mire helyezték a hangsúlyt az edzők?

Sz. D.: – A hangsúly az elejétől kezdve a védekezésen volt és ez végig így is maradt az EB-ig. A védekezés pedig megadta a támadáshoz a megfelelő lendületet és ritmust.

Cz.D.: – Igen, a védekezésre, és azon belül is a kizárásra összpontosítottunk, mert ez vitte előre a támadásokat.

– Mi volt az elvárás a csapat felé az EB előtt?

Sz. D.: – Az elvárás az volt, hogy ne essünk ki az A Divízióból, de nyilván ahogy egyre előrébb jutottunk az EB-n, ez változott.

Cz. D.: – Alapvetően a legfelső csoportban maradást várták el tőlünk. A cél eléréséhez az első két mérkőzés nagyon fontos volt, tudtuk, ha azt hozzuk, már célegyenesbe kerülünk.

– Mennyi pluszt adott számotokra a hazai pálya?

Sz. D.: – Nagyon sok lendületet adott a csapatnak a hazai pálya előnye és a rengeteg szurkoló. Mindenki nagyon segítőkész és kedves volt velünk a szervezők közül is. Nagyon jó érzés volt mindaz a rengeteg támogatás, ami a pályán kívülről jött.

Cz. D.: – Rengeteg biztatást kaptunk, sokat jelentett, hogy szinte az egész csarnok mellettünk állt. A zászlókkal, dobokkal felszerelkezett szurkolók nagyon jó hangulatot teremtettek!

– Hogyan alakultak a mérkőzések?

Sz. D.: – Az első két meccs, két erőszakos, már-már durva csapat, a szerb és horvát válogatott ellen jól alakult, két fontos győzelemmel kezdtünk. A spanyolokat pedig a kemény csapatmunkával sikerült megvernünk, ami óriási lendületet adott számunkra. Csoportelsőként folytattuk egy pihenő nap után. Előbb a görögöket vertük meg, majd a törökök következtek, akiknél a kulcsfontosságú játékosukat sikerült nagyjából kivonnunk a játékból. Az oroszok elleni meccsen végig az ellenfél irányított, ami sajnos a végeredményen is meglátszódott. Így 5 győzelem után, a szerkezetileg is sokkal jobb orosz válogatottól kikaptunk. Bár tudtuk, túl kell tennünk magunkat a vereségen ahhoz, hogy a franciákat megverjük, ez mégis sokat vett el a lendületünkből. A másnapi meccsnek így is magabiztosan álltunk neki, de a meccs eleji kimaradt rengeteg dobásunk sokat nehezített a helyzetünkön, és ez folytatódott a második félidőben. Hatalmas csalódás volt az egész csapatnak a 2 pontos vereség, de tudtuk, hogy még nincs vége az EB-nek, és másnap újra meg kell vernünk a törököket. Az 5. helyért harcolva a lettek ellen azonban már nagyon fogytán volt a lendületünk, és a húzóembereink is fáradtak voltak. Soós Réka térdsérülése borzalmas volt, és az összes játékost megviselte. A lettek ellen nem sikerült a 4. negyedben se fordítanunk, így a 6. helyen végeztünk. Biztos vagyok benne, hogy egy másik napon, épp úgy, mint az EB-t megelőző edzőmeccsen is, megvertük volna a letteket.

Cz. D.: – A szerbek és a horvátok elleni meccseknek úgy mentünk neki, hogy mindenképpen nyernünk kell, nincs más opció! A horvátok ellen Studer Ági utolsó másodperces győztes triplája olyan erőt adott, hogy már akkor éreztem, meg tudjuk csípni a spanyolokat. A csoportgyőzelemtől szárnyakat kaptunk, és már a legjobb négy felé kacsingattunk. A jobb felépítésű oroszokkal szemben azonban nem volt esélyünk, a franciákkal szemben pedig a kimaradt ziccerek okozták a vesztünket. Az utolsó mérkőzéseken már nagyon fáradtak is voltunk, Soós Réka szörnyű sérülése pedig szinte sokkolt minket.

– Hogy bírtátok erővel a tornát?

Sz. D.: – Tudtuk, hogy megterhelő lesz, de erre készítettek fel minket egész nyáron, ezért, bár mindenki egyre fáradtabb lett, fizikailag és lelkileg is, az EB előrehaladtával, úgy érzem, hogy az egész csapat jól bírta.

Cz. D.: – Nem volt gond ezen a téren, hála erőnléti edzőnk, Lukasz (dr. Trzaskoma Lukasz – szerk. megj.) remek munkájának.

– Hogyan értékelte a csapat teljesítményét a szakvezetés, és hogy láttátok Ti?

Sz. D.: – Az edzőink meg voltak elégedve velünk, és bár tudtuk, hogy jobb helyezést is elérhettünk volna, biztosítottak afelől, hogy az előre eltervezett célt így is túlszárnyaltuk, büszkék lehetünk magunkra, ahogy ők is azok ránk.

Cz. D.: – Elégedett voltak velünk. Jól kezdtünk, sajnálom, hogy a végére elveszett a lendület. A törökök elleni meccset leszámítva nem ezek voltak életem meccsei, sokat kell még erősödnöm, fejlődnöm.

– A mezőnyt látva, mit gondoltok, mi volt az erősségetek személy szerint, és miben kell leginkább előbbre lépnetek a jövőben?

Sz. D.: – Mindenképp sokat kell fejlődnöm a következő évben ahhoz, hogy felvehessem a versenyt nem csak a saját csapatom centerei, de a nemzetközi mezőnnyel szemben is. Bőven van hová fejlődnöm, fizikailag és technikában is.

Cz. D.: Az erősségem leginkább a kitartás, a labdaszerzés, és a csapat jó irányítása volt, de sokat kell még tanulnom labdavezetés, dobás biztonság, védekezés terén.