Az idei nyáron Miskolc adott otthont az U16-os A-divíziós EB-nek, ahol válogatottunk a 7. helyen végzett. A magyar csapatnak hasznos tagja volt két fiatal tehetségünk, Weninger Virág és Kuttor Enikő, akik az augusztusi alapozást már a felnőtt kerettel kezdték meg! Velük beszélgettünk a nyári élményeikről, tapasztalataikról és a jövőre néző terveikről.

– Milyen célokkal vágtatok neki az EB-nek?

Weninger Virág: – A felkészülés során már az is nagy öröm volt számomra, hogy bekerültem az EB-n szereplő 12 játékos közé, az meg, hogy fiatalabbként a kezdő ötösbe kerültem, felért egy álommal. Fantasztikus érzés volt, hogy kezdőként számítottak rám! Ez nagy lökést adott, és a sikeres első mérkőzések tovább növelték az önbizalmam. Ezzel együtt fárasztó is volt az EB, és nagyon letört, hogy pont a négybe jutásért nem jött ki a lépés, és kikaptunk. Sikerült azonban összeszednem magam, és a 7. helyért újra jól ment a játék. Jó lett volna a legjobb négy között végezni, és azt gondolom tudás alapján ott is lett volna a helyünk. Sajnos, pont a negyeddöntőben teljesítettünk kicsit gyengébben.

Kuttor Enikő: – Szerettem volna minél többet segíteni a csapatnak, és mindent beleadni, hogy a legjobb helyezést tudjuk elérni. A csapattal szemben az elvárás annyi volt, hogy a lehető legjobb eredmény elérése érdekében minden meccsen tegyük meg a legtöbbet, mind egyénenként, mind csapatilag. A cél alapvetően a hatodik hely volt, de ezzel a hetedik hellyel is elégedettek lehetünk. Én személy szerint a csapat teljesítményével elégedett vagyok. Úgy gondolom, annak ellenére, hogy a keret rengeteg fiatal korosztályú játékosból állt, egy remek helyezést értünk el. Természetesen miután lement az utolsó meccsünk, mindenki elgondolkodott rajta, hogy lehetett volna ez jobb is, de én mostanra már teljesen elfogadtam ezt a 7. helyezést. A személyes teljesítményemmel szintén meg vagyok elégedve, ugyanis az EBb előtt betegség miatt több napra kiestem, mely után nagy nehezen sikerült mégis beverekednem magam a végső 12-be. Az EB alatt amennyi játéklehetőséget kaptam, azalatt próbáltam kihozni magamból a maximumot, hogy minél jobban tudjam segíteni a csapatot.

– Az első mérkőzéseiteken a felnőtt csapatunk edzője, Székely Norbi is jelen volt. Tudtatok velük beszélni?

W.V.: – Igen, Norbi és az ügyvezetőnk, Török Zoli is eljött megnézni minket. Izgultam is emiatt az első mérkőzés előtt, de a pályán már nem ez volt a fejemben, és szerencsére jól is ment a játék. Meg is dicsértek minket!

– Mennyit jelentett a hazai közönség, milyen érzés volt így játszani? Gondolom ilyen nagy számú szurkolótábor előtt még nem játszottatok.

W.V.: – Leírhatatlan érzés volt a miskolci szurkolók előtt kosarazni! Rengetegen jártak ki, folyamatosan mellettünk álltak, és még a vereségek után is csak biztatást kaptunk tőlük. Sokat jelentett a szurkolásuk, az meg egészen kivételes élmény volt, amikor meccsek után elénekelték nekünk a himnuszt. Sok szülő, rokon is elkísért minket Miskolcra. Ugyan csak a mérkőzések után tudtuk velük egy kicsit találkozni, de így jó érzés volt, hogy amikor csak tehették, ott voltak a lelátón.

K.E.: – Hát ilyen nagy szurkolótábor előtt még tényleg nem, de nagyon jól esett, hogy az a sok ember mind nekünk szurkolt! Borzalmas nagy önbizalmat adott mindenkinek a hazai közeg, és az, hogy szinte mindenkinek ott volt és szurkolt valamilyen hozzátartozója. Szerintem ez is rengeteget számított!

– Milyen közösség alakult ki a csapaton belül?

W.V.: – Nagyon jó társaság jött össze, és a védekezés mellett ez is volt az egyik erősségünk. Mindenki tudta, és elfogadta a helyét, és igyekezett a rá bízott feladatot maximálisan megoldani.

K.E.: – A csapaton belül egy nagyon összetartó közösség alakult ki, és természetesen mivel egy „vadonatúj” csapattaggal bővült az U16-os válogatott, így új barátságok is kialakultak.

– Az ellenfelekkel is tudtatok ismeretségeket kötni?

W.V.: – A szoros program miatt csak a záró banketten volt erre igazán lehetőség, ahol cserélhettünk egymás között pólókat, felszerelést. A szlovákokkal már a felkészülés során találkoztunk, őket így már ismertük. Velük a mai napig tartjuk az interneten a kapcsolatot.

K.E.: – Illetve nagyon jóban lettünk az olaszokkal és az angolokkal. A döntőben is az olaszoknak szurkoltunk.

– A mezőnyben lemérhettétek hol tartatok, igaz Ti még fiatalabbak voltatok az átlagnál. Hogy látjátok, mi volt az erősségetek, és miben kell még leginkább fejlődni?

W.V.: – Rengeteget tanultam ezen a nyáron, mind védekezésben, mind támadásban, mind taktika terén. Úgy érzem leginkább a dobásaimon kell dolgozni.

K.E.: – Az erősségemnek érzek mindent, amit a négyes poszton csinálok, de mégis minden előnyt a lepattanókból szerzek. Amiben fejlődnöm kel, az a hármas poszt elsajátítása, és leginkább a határozott betöréseken kell dolgoznom.

– A válogatott edzői mivel búcsúztak tőletek, ők hogyan látták az EB-t?

K.E.: – Elégedettek voltak velünk, gratuláltak az eredményünkhöz, és további sok sikert kívántak.

– A kontinenstorna végeztével, kisebb pihenő után, a felnőtt kerettel kezdtétek el a munkát. Hogy érzitek magatokat a lányok között?

W.V.: – Nagyon jó érzés, hogy azonnal befogadtak minket, és mind a csapat körül dolgozó edzők, mind a lányok türelmesen segítenek, javítják a hibáinkat.

K.E.: – Nagyon szeretek a lányokkal edzeni, úgy érzem, rengeteget tudok tőlük tanulni. Norbi és Sery is rengeteget foglalkoznak velünk. Az elején kicsit nehéz volt felvenni a felnőttek ritmusát, de mostanra már sikerült beilleszkedni. Mindenki rengeteget segít, nekem különösen Jeca és a Zsuzsi.

– Az előttetek álló szezonra mik a terveitek, mit szeretnétek a következő nyárig elérni?

W.V.: – Fárasztó szezon elé nézünk, hiszen a saját korosztályunk mellett, most már a felnőttek edzésein is számítanak ránk, és mellette még ott a suli is. Bízom benne, hogy bírni fogjuk a tempót, és tovább tudunk fejlődni! Előttem célként Honti Kata lebeg! Ebből mindig tudok erőt meríteni!

K.E.: – Rengeteget szeretnék fejlődni a lányok mellett, hogy ha lehetőségem nyílik rá, a következő nyáron már úgymond teljes csapattagjuk tudjak lenni a szezon alatt is. Termlszetesen, amit a felnőttek mellett tanulok, azzal szeretném segíteni a szezon, illetve a döntő alatt a junior csapatunkat is.

Fotók: FIBA EUROPE/RÉBAY VIKTOR