Akadémiánk edzői, szakmai vezetése a világ sok táján megfordult már utánpótlás csapatainkkal, ahova nemcsak jó hírünket vitték, hanem értékes tapasztalatokat is gyűjtöttek a különböző kosárlabda műhelyekben folyó munkákról. Ezeket igyekszünk feldolgozni, a hasznos elemeket pedig – a helyi adottságokat figyelembe véve – beépíteni a szakmai elképzeléseinkbe. Számos neves szakember is megfordult már továbbképzéseinken, tornáinkon, illetve az Euroliga mezőny legrégebbi folytonos szereplői közé tartozó felnőtt csapatunk révén sok-sok híres klub, és világhírű játékos fordult meg az MKB Arénában a csapat tagjaként, illetve ellenfélként.

Az UNIQA EUROLEASING SOPRON idei keretét idén egy olyan, mindössze 22 éves játékos erősíti, aki a leghíresebb amerikai egyetemi csapat, a UCONN hátvédjeként kétszer is felért az Amerikai Egyetemi Bajnokság (NCAA) csúcsára. Kelly Faris, fiatal kora ellenére már egy sor aranyéremmel és elismeréssel rendelkezik. A sikerek ízét már az U11-es korosztály bajnokaként megízlelhette, majd a már említett két NCAA bajnoki cím mellett (2010, 2013), 2009-ben az USA nemzeti csapatával lett Világ-bajnok az U19-es korosztályban, azt megelőzően, 2008-ban pedig az U18-as Amerikai Kontinens Bajnokságon akasztottak aranyérmet a nyakába. Kitüntetői címei közül mindenképpen érdemes kiemelni, hogy 2013-ban bekerült az NCAA négyes döntőjének álomcsapatába, illetve őt választották a Big East konferencia legjobb védőjének és legtöbbet fejlődött játékosának. 2013- március 2-án a UCONN történetének második olyan játékosa lett, aki elérte a 1000 dobott pontot, a 750 lepattanót, az 500 gólpasszt és a 250 szerzett labdát! Ez rajta kívül csak a 24 éves Olimpiai-bajnok, Euroliga győztes, és kétszeres WNBA bajnok Maya Moore-nak sikerült. Az egyébként kitűnő tanuló Kelly sokoldalúságát mi sem bizonyítja jobban, hogy 2007-ben egy mérkőzésen négy mutatóban is kétszámjegyű értéket produkált! A Harding ellen 14 pont, 10 lepattanó, 10 gólpassz és 10 szerzett labda került a neve mellé! Lenyűgöző számsor! Külön érdekesség, hogy ugyanebben az évben beválasztották az AAU nemzeti junior röplabda bajnokság legjobb játékosai közé is. Szerencsénkre a kosárlabda mellett maradt!

Természetesen az ő esetében is igyekszünk élni a lehetőséggel, és minél több információt beszerezni a tengerentúli képzésről, kifejezett figyelmet fordítva az egyetemi évekre, ahol a világszerte elismert Geno Auriemma kezei alatt dolgozott. Az 59 éves szakember vezetőedzőként Olimpiai- (2012), és Világ-bajnoknak (2010) mondhatja magát az USA női felnőtt válogatottjával, és 8 alkalommal vezette bajnoki címre a UCONN csapatát. Nem mellesleg 2006 óta a Hírességek Csarnokának tagja, ahova csak a sportág legnagyobbjai kapnak bebocsájtást.

Az egyik délelőtti edzést követően ült le szakmai vezetésünk a szimpatikus játékossal, hogy első körben tájékozódást kapjunk az eddigi pályafutása során elvégzett munka jellegéről. Kelly készségesen mesélt nekünk a műhelytitkokról, melyek közül most néhányat olvasóink elé tárunk.

„Sportos családba születtem, hiszen édesapám kosárlabda edzőként dolgozott, és két bátyám és nővérem is ezt a sportágat űzte – eleveníti fel a kezdeteteket Kelly. Három évesen már ott pattogtattam a pálya mentén, a csarnok a második otthonommá vált.”

Különleges helyzetéből adódóan már 5-6 éves korában belekóstolt az U10-es bajnokságba, ahol idősebbekkel, jobbára fiúkkal kosárlabdázott együtt. A gyűrű csak az első pár évben volt alacsonyabban, és a szabályok terén sem volt sok könnyítés, de letámadni és csapdázni például nem lehetett. Ezek a szabályok azonban régiónként különböztek.

Az általános iskolás években a helyi iskola csapatában kosárlabdázott, illetve nyaranta egy területi válogatottal jártak tornákra. „Születési évek szerint alakították ki ezeket a válogatottakat, melyekkel minden hétvégén egyik mérkőzést játszottuk a másik után. Edzések itt nem voltak, csak a hétvégékre jöttünk össze. Országos szinten a Nike által szervezett torna bírt kiemelt jelentőséggel. Ide a legjobbak kaptak csak meghívást, melyen már megjelentek az egyetemek megfigyelői is. Egy-egy jó teljesítmény később kitűnő ajánlólevél lehetett a legjobb egyetemekhez.”

Kelly, és a hozzá hasonló gyerekek azonban nemcsak kosárlabdával töltötték az idejüket. „Rengeteg sportágat kipróbáltam a softballtól, a röplabdától, a focitól kezdve egészen az amerikai fociig. Kiváltképp a nyarakat töltöttük így, amikor szervezett edzések nem voltak, a válogatott meccsek mellett mi döntöttük el, hogy mivel töltjük a hétköznapokat. Azt hiszem ez is kellett ahhoz, hogy folyamatosan motiváltak maradjunk a kosárlabda iránt, ne fásuljunk bele.”

A középiskolás évekkel megváltoztak a hangsúlyok, itt már egy célirányosabb munka várt rájuk. „A középiskolák komoly szakmai stábbal rendelkeznek, ahol külön erőnléti edző is dolgozik a fiatalokkal. Minden nap legalább másfél, de inkább két órás edzések vártak ránk. A hét elején az erőnléti edzéseken volt a hangsúly, a második felében pedig a támadáson és a védekezésen. A hétvégéken, októbertől április végéig pedig mérkőzésekre jártunk. Az erőnléti edzéseken nem a súlyzózást kell érteni, azzal csak az egyetemeken találkoztam először. Saját testsúllyal dolgoztunk, illetve rengeteg gyorsaságot, dinamikát fejlesztő futó gyakorlat szerepelt a programban. Hosszú távot nagyon ritkán futottunk.”

A bajnokságok úgy voltak szervezve, hogy év elején bárki összekerülhetett bárkivel, majd erősorrendeket állítottak fel, és az év végi tornákon, már csak hasonló erősségű gárdákkal találták szembe magukat. Ezeken a csapatokat díjazták, a játékosokat egyénileg nem nagyon. A kiválasztás az egyetemek részéről azonban már az első évben megkezdődik, de nagyon precízen le van szabályozva, hogy hányszor léphetnek kapcsolatba egy-egy kiszemelttel. „A UCONN engem viszonylag későn hívott, mert azt gondolták, hogy nem akarom elhagyni Indianát. Aztán amikor egy beszélgetés során megtudták édesapámtól, hogy nem feltétlenül maradnék otthon, gyorsan eldőlt, hogy náluk folytatom.”

Így került Kelly az egyetemi női kosárlabdázás paradicsomába a Connecticut Egyetemre, ahol már az első szemeszter előtti nyáron megkezdődött a felkészülés. „Két időpont, kurzus közül választhattunk, melyeken a kosárlabda mellett már órákat is felvehettünk. Így később, a szezon során kevesebb teher volt rajtunk. Itt csak erőnléti edzők dolgoztak velünk. A napot reggeli futóedzésekkel kezdtük, utána tanultunk, majd délután, kora este 5-5 elleni játék volt a program, edzői irányítás nélkül.”

Október közepéig egy 4-6 hetes előszezon vezette fel, amely során nagy terhelést kaptak a játékosok. „Hétfőn, szerdán és pénteken reggel fél 6-kor, kedden és csütörtökön pedig délután végeztünk erőnlétet, állóképességet fejlesztő gyakorlatokat. Minden héten 2-3 egyéni képzésünk volt, melyeket 5-5 elleni játék zárt. A hétvége előtt, péntekenként posztok szerinti versenyeket szerveztek számunkra, amely megtörte a monotonitást és egyben a fejlődésünkről is képet adott. Természetesen itt mindenki nyerni akart, mely még nagyobb munkára ösztönzött minket.”

Az edzések száma a november közepi bajnoki rajtig sem csökkent, így az iskolai órákat délelőtt látogatták. „A vezetőedzővel, Geno Auriemmával délután 13 órakor vette kezdetét az edzés, de legkésőbb 45 perccel korábban már a teremben voltunk, ahol bemelegítettünk, majd posztok szerinti egyéni képzést végeztünk a három segédedzővel. 13 órától egy három órás foglalkozás várt ránk a vezetőedző irányításával. Csapat szintű feladatok, rengeteg futással, dinamikával. 16 órától pedig átvonultunk a konditerembe, ahol az erőnléti edző dolgozott még velünk úgy egy órát.”

Ha azt gondoljuk, hogy ezzel a napi feladatoknak vége volt, tévedünk. „Az edzések mellett egyénileg minden mezőnynek kötelező volt ledobnia hetente 5 ezret. A centereknek valamivel kevesebbet, de nekik ugyanakkor más feladatok voltak kiadva. Ebben önkéntes egyetemisták segítettek, akik adogatták nekünk vissza a labdákat, míg mások számolták a pontosságot, hatékonyságot.”

Novembertől, az első mérkőzésekkel párhuzamosan az edzések mennyisége is csökkent. „A novemberi mérkőzések kezdetével, 5-6 naponta már kaptunk egy pihenőnapot is. A szezon körülbelül 40 mérkőzést foglalt magába. Ekkor a szinten tartás volt az elsődleges, az edzések hossza két és fél, három órásra csökkent, majd később a rájátszás során már csak másfél órákat edzettünk. Itt már eltolódtak az arányok a taktika felé, ami körülbelül a 80 százalékát tette ki az edzéseknek.”

A válogatott szintű játékosok, így Kelly is, a nyarat a válogatottban töltötte. „Minden nyáron volt valamilyen világverseny, amire készültünk. Ha esetleg több világverseny esett egy nyárra, akkor több válogatottat alakítottak ki. Egy játékos, csak egy csapattal készült, nem volt átjárás a válogatottak között.”

Kíváncsiak voltunk Geno Auriemma módszerei re is, akivel kapcsolatban nagy tisztelettel beszélt Kelly. „Maximális tisztelet övezi, nagy tekintélye van mindenütt! Kiváló szakember, és elsőrangú pszichológus! Nagyon jól tudta kezelni a játékosokat, ami, valljuk be, nem könnyű nők esetén. Mindenkivel máshogy foglalkozott. Van, akit keményebben fogott, van, akit kevésbé. Ami célravezetőbb volt az adott személy esetén. Igazi egyéniség, akinek meg kell szokni a stílusát, de tudtuk, hogy a javunkat akarja.”

„Hogy játék terén mire helyezi a hangsúlyt? – kérdez vissza érdeklődésünkre Kelly. Egyértelműen a stabil védekezésre! Ezt sulykolja folyamatosan. Nem fogadja el, ha valaki a támadásra fordítja az erejét, védekezésben pedig pihen. Alapvetően azonban senkivel nem volt probléma, mindenki beállt nála a sorba. Nyilván a játékosok kiválasztásánál erre is odafigyeltek. Ami a támadást illeti, ott 6-7 figurára épít.”

Ennyi lenne a Geno Auriemma nevével fémjelzett UCONN titka?

„Nincs titok – reagált felvetésünkre Kelly. Egy szóval össze tudom foglalni a sikerek igazi hátterét: MUNKA!