Az idei nyarat a válogatott keretei között töltötte Akadémiánk fiatalja, Böröndy Vivien. Kiwi előbb az U20-as válogatott tagjaként járt az A csoportos Európa-bajnokságon, a törökországi Samsunban, majd saját korosztályához csatlakozva a miskolci B divíziós U18-as kontinensviadalon szerepelt. A fárasztó nyár után már le is telt az egy hét pihenője, és hétfő reggel bekapcsolódott a felnőtt csapat felkészülésébe. Kiwit kérdeztük az U18-as válogatottnál eltöltött időszakról.

– Az U20-as Európa-bajnokság után csatlakoztam a saját korosztályombeli U18-as lányokhoz. Az egész felkészülés Miskolcon zajlott, hiszen idén ott rendezték meg az EB-t. Teljes erőbedobással készültünk, erre a számunkra nagyon fontos eseményre. Voltak erőnléti futóedzések, egyéni képzések, és rendes csapatedzések egyaránt. A tréningeken kívül minden héten játszottunk egymás után két edzőmeccset más országok válogatottjaival is. Ilyenek voltak a szlovénok, ukránok, németek, osztrákok, horvátok, és a belgák is. Ezeken a meccseken nagyon jól szerepelt a csapat, szinte kiváló teljesítményt nyújtottunk. Én is mindent beleadtam, hogy segítsem a csapatot, bár szellemileg és fizikailag is éreztem már törökországi EB fáradalmait. Ám ezzel igyekeztem nem foglalkozni. A társaság mindkét csapatban kiváló volt, új barátságok kötődtek és régiek erősödtek! Napi szinten vált megszokottá a csapaton belüli viccelődés, tréfálkozás, de úgy gondolom, ez hozzá tartozik egy közösség életéhez 🙂

– Mit vártatok magatoktól az EB-n?

– Én, személy szerint (de a csapat többi tagja is) úgy mentem oda a csapathoz, hogy mást nem akarok meghallani, minthogy mi minimum 4-be kerülünk, ugyanis ott már bármi történhet! Ez az érzés egyre jobban erősödött bennem a sikeres edzőmeccsek és az edzéseken nyújtott teljesítményünk alapján. Égett bennünk a bizonyítási vágy és az akarat!

– Milyen stílus jellemezte a válogatottat?

– Csapatunk meglehetősen alacsony szerkezetű volt, sok mezőny posztú játékosból állt. Jellemző volt ránk a gyorsaság, kitűnő 1:2:1:1-es zóna press letámadással tudtuk megzavarni ellenfeleinket. Erényünk volt még a gyorsindítások sokasága, és küzdeni akarásunk.

– Sokan biztattak titeket Miskolcon. Hogyan hatott ez rátok?

– Nagyon sokat jelentett, hogy sok ember jött ki Nekünk szurkolni a meccseinkre. Nagy része miskolci szurkoló volt, de jöttek még edzők az ország minden szegletéből, ismerősök, rokonok, és persze a szüleink. Mindez plusz erőt adott. Hihetetlen hangulat volt a mérkőzéseken, jelen volt dobbal-dudával a miskolci felnőtt csapat Ultras csoportja is. Egyik meccsünkön szinte telt ház, a helyi sajtó szerint 3000 ember előtt léptünk pályára. Hihetetlen érzés volt! Körbenéztem, vert a szívem: ” Igen, ez a sok ember értünk van itt és szurkolnak, biztatnak minket! ” Remélem a jövőben lesz még lehetőségem ennyi ember előtt szerepelni, hisz felemelő, extra érzés.

– A biztató jelek ellenére csupán a nyolcadik helyen zártatok. Miben láttátok ennek okait?

– A négybe kerülés volt a tétje a bosnyákok elleni sorsdöntő mérkőzésnek. Sajnálatos módon, hosszabbításban kaptunk ki 1 ponttal. Ez a meccs sokat vett ki belőlünk és szerintem ez volt a meghatározó momentuma a csapat későbbi teljesítményének. Összetörtünk, szétestünk, mint csapat, nem tudtunk felállni a fájó vereséget követően. A későbbiekben nem is nyertünk több meccset. Nagyon csalódott és szomorú voltam, akár ezt az összecsapást meg is nyerhettük volna egy ponttal, és ha ez megtörténik, nagy lendületet kapunk és tuti érmet szerzünk, de sajna ez negatív irányba fordult!

– Hogy látod a magad játékát? Mi volt az erősséged, miben maradtál esetleg el, amin javítani kell?

– Az U20-as EB-ről visszatérve a megszokott iramot folytattam, igyekeztem a csapatot segíteni lendületemmel, betöréseimmel, és a blokkok utáni tempóimmal. Nagyon nagy akarat és bizonyítási vágy volt bennem, meg akartam nyerni az Európa-bajnokságot, bármi áron. Voltak néha rossz periódusaim, nem a legjobb döntésekkel, és kimaradt dobásokkal a fáradtság végett. Ilyenkor nagyon mérges voltam magamra, hogy hogyan csinálhatok ilyet, de próbáltam túllépni ezeken kissebb-nagyobb sikerrel, és a jóra koncentrálni.

– Mennyire volt fárasztó, hogy végigdolgoztad a nyarat? Ugyanakkor mennyi pluszt adott, hogy most sokat játszottál a szezon után?

– Nagyon fárasztó volt ez a nyár, de ez csak a javamra válik és egyáltalán nem bánom! Ha ez az ára, és így el tudom érni, hogy fejlődjek és játékban legyek, bármikor végigcsinálnám! A tornák után úgyis kaptam a klubtól egy hét pihenőt, ami elegendő a regenerálódásomhoz. Néha már úgy éreztem, hogy legyen végre edzés, nem bírok itthon ülni, bár azért jól is esett ez a kis szabadság! Fura volt, hogy nincsenek körülöttem a csapattársaim, és hogy nincs napi 2 edzés, arról a „sárga bogyóról” nem is beszélve! Úgy gondolom a következő szezont onnan tudom elkezdeni, ahol a nyarat befejeztem, ezzel a lelkesedéssel, küzdéssel, és mondhatni, magabiztossággal.

– Az idei évre mit vársz magadtól, mik a céljaid a klubnál?

– Elsősorban próbálok arra összpontosítani, hogy eleget tegyek az edzői utasításoknak, és szeretnék élni a lehetőséggel, amit év közben kapok! Mit várok még magamtól? Hogy eleget tegyek a maximalizmusomnak! Amit elvárok magamtól, sikerrel hajtsam végre, és mindenek előtt tudjak segíteni a csapatnak azzal a feladattal, amit éppen kapok!