Sikert sikerre halmozott a honi leány utánpótlás vonal az idei nyáron, melyből aktívan kivette részét Akadémiánk több játékosa is. Az U17-es VB-n bronzérmet, majd a B Divíziós U18-as EB-n aranyérmet elért sikercsapat játékosai közül pár napja Weninger Virággal beszélgettünk. Ezúttal Kuttor Enikőnek tettük fel ugyanazokat a kérdéseinket, aki hosszabb pihenőt kapott, így ő csak augusztus 18-án, hétfőn kapcsolódik be a felnőtt csapat felkészülésébe.

– A VB után rövid idő állt rendelkezésetekre az EB-ig. Mire volt ez elegendő?

– A VB és az EB között nem tudtunk valami sokat pihenni, de arra jó volt, hogy valamennyire összeszedjük magunkat, és – ha lehet így fogalmazni – újabb energiákat tudjunk mozgósítani az EB-n!

– Milyen körülmények fogadtak titeket Romániában?

– Szinte ugyanaz a féle szervezés volt, mint a VB-n. Először Temesváron kezdtünk, ahol a szállás egész jó volt, leszámítva a gyengébb Wifi kapcsolatot. Az étkezésekre nem lehetett panaszunk, változatosan, és finoman főztek! Miután átkerültünk Nagyváradra a hotel minősége javult, viszont az ételek választékossága romlott. Minden nap ugyanazt ettük, és nem is értettük, hogyan lehetett energiánk ahhoz, hogy elérjük a célunkat!

– Magabiztosan nyertétek a meccseket. Ti is így éreztétek, vagy azért bentről nehezebb volt?

– A meccsekről én azt mondanám, hogy játszottam már nehezebbeket is (különben nem nyertünk volna ilyen különbségekkel), de azt vallom, hogy nincs könnyű meccs, úgyhogy azért ezekért a „nyereségekért” is meg kellett küzdeni! Főleg az utolsó meccsen, amikor már mindannyian nagyon fáradtak voltunk!

– Korábban is éreztétek már a fáradtságot, vagy csak a végén jött ki?

– Talán meglepően hat, de a VB után viszonylag kipihentek voltunk, ám ahogy haladtunk előre az időben, úgy lettünk egyre fáradtabbak. A döntőben ezt már nagyon éreztük belülről, de szerintem egy laikus is láthatta, hogy nagyon elfáradtunk! Ha azt a meccset újult erővel, vagy akár mindenki teljesen kipihenten játszotta volna, akkor szerintem könnyebb lett volna a dolgunk. Ez viszont a szépsége, hogy maximálisan meg kellett dolgoznunk az aranyéremért!

– Előzetesen is bíztatok az aranyban?

– Az elvárás felénk alapvetően a feljutás volt. Az, hogy elsők lettünk, úgymond már csak hab volt a tortán! Hozzá kell azonban tenni, hogy amikor megérkeztünk, és láttuk az ellenfeleket, akkor már úgy gondoltuk, hogy nagyon jók az esélyeink. Ennek megfelelően az összes meccsre úgy mentünk ki, hogy nem lesz kérdés ki fog nyerni (persze nem lenézve az ellenfelünket!)! Nem foglalkoztunk az ellenfelek erejével, mindenki a saját feladatára és a céljainkra koncentrált!

– Mivel próbálsz feltöltődni az újabb edzések előtt?

– Augusztus 18-ig kaptam pihenőt, ami után a felnőtt csapatban kezdem meg az alapozást, remélhetőleg már teljes erőbedobással. A pihenőidőszakból nekem egy hét sajnos kiesett egy nagyon kemény betegség miatt, amit én a fáradtságnak tudtam be. A betegségből felépülve igyekeztem kikapcsolni, lazítani. Jártam a családdal fürdőkbe, strandokra, illetve voltam a barátaimmal a Balatonon is. Most már átváltottam az aktív pihenésre, lejárok kocogni, úszni, illetve vannak alkalmak, amikor például édesapámnak segítek, és megyek vele „edzést tartani”. Ez fontos, hogy legyen energiám hétfőn az edzéseket elkezdeni, és segíteni tudjam a munkámmal lányokat is!

– Az előtted álló szezonra mik a terveid?

– Több célt is kitűztem magamnak! Így például a posztok szerinti fejlődésemet, hogy akár mind a hármas, akár mind a négyes poszton is tudjam segíteni a lányokat. Ebben majd elméletileg Nagy-Bujdosó Nóri lesz a segítségemre, amit már nagyon izgatottan várok! Biztos vagyok benne, hogy rengeteget tudok majd tőle tanulni, hisz korábban ő is hasonló helyzetben volt a posztokat illetően! Emellett, ahogy már említettem, nagyon szeretnék a felnőttek segítségére lenni, izgatottan várom, hogy újra velük dolgozhassak! A saját korosztályom a junior lesz ebben az évben, és remélem, hogy meg tudjuk szerezni a bajnoki címet! Ehhez majdnem egy év kőkemény munka kell mindenki részéről, és a lányokat ismerve, ha összefogunk, és mindenki csak azt hozza, amit tud, akkor csapatként biztosan el fogjuk érni céljainkat!