Nagyon jó szerkezetű csapatot ismerhettünk meg az olasz Umana Reyer Venezia gárdájában, akik magabiztosan szerezték meg az első helyet a negyedik alkalommal megrendezett Bajnokok Tornáján, megvédve ezzel címüket. Ami tavaly bravúrnak számított, az most már nem volt különösebb meglepetés, hiszen 2014-ben majdnem ugyanezzel az állománnyal vitték el az első helyért járó serleget. A csapat vezetőedzőjével beszélgettünk a klubjuknál folyó munkáról.

– Hat éves kortól foglalkozunk a gyerekekkel – vág bele az alapoktól kezdve Andrea da Preda. – Olaszországban két nagyobb csoportra van osztva az utánpótlás. 6-11 év között Mini basketről beszélünk, 11-től 20 éves korig versenyző utánpótlásról, majd 20 évtől számít egy játékos felnőttnek. Az U13-as és U14-es korosztályban csak regionális szinten folynak a küzdelmek. Országos bajnokságot az U16, az U18 és az U20 korosztályoknak szerveznek. A legtehetségesebb fiataljainkkal az olasz másodosztályban is szerepelünk. 10 éve indítottuk el ezt a programot, melynek keretében eddig a harmadik vonalban edződtek fiataljaink. Tavaly azonban megnyertük ezt a sorozatot, így – vállalva a nagyobb kihívást – az idei évtől egy osztállyal feljebb léptünk.

– Hogyan zajlik a munka az egyesületnél?

– A legkisebbeknél, délelőttönként az általános iskolákban, tanóra keretében, a saját edzőink oktatják a kosárlabda alapjait. Ez évfolyamonként 4-6 foglalkozást jelent egy héten, fiúknak és lányoknak egyaránt. A versenyző csoportoknál értelemszerűen növekszik az edzések száma. A felnőtt csapat kapuján kopogtató U18-as és U20-as csapatainknál 3-4 edzést tartunk egy héten, függően a héten rájuk váró mérkőzések számától. Mivel több csapat között kell beosztani a rendelkezésre álló termeket, ezért egy nap egy edzést vezénylünk, mely azonban 3 órás. Ennek keretében zajlik a fizikai és technikai munka, a csapatedzés és az egyéni képzés is.

– A fiatalok közül, hányan tagjai a felnőtt csapat keretének?

– Három 97-es, egy 98-as, és itt, a tornán is velünk levő Lorela Cubaj, aki 99-es születésű. Ők mind a felnőtt kerettel dolgoznak, illetve a másodosztályban is pályára lépnek. Mivel egy játékos maximum három sorozatban vehet részt, így az utánpótlásban Lorela csak az U18-as csapattal szerepelhet.

– Mennyire maradnak meg az olasz kosárlabdának a tehetségek?

– Jellemző itt is az USA-ba vándorlás. Négy 95-ös gyerek is a tengerentúlon tanul és kosárlabdázik. Az élvonalban csupán 3 légiós szerepelhet, így szerencsére van perspektíva számukra.

– Van elég játékos is?

– Egyre kevesebb. Jellemző szám, hogy míg 20 ezer női kosarast számlálunk, addig például 200 ezren röplabdáznak. Óriási probléma, hogy évről évre csökken azon gyerekek száma, akik a kosárlabdát választják maguknak. Kitágultak a lehetőségek, rengeteg módon eltölthetik már a fiatalok a szabadidejüket. Hatalma munkát igényel a gyerekek felkutatása, megnyerése a női kosárlabdának.

– Hogyan álltok pénzügyi téren?

– Állami támogatásra nem számíthatunk, a sportot a szponzorok és a klubok tulajdonosai tartják el. Most, hogy a klub férfi csapata is magasabb színvonalat képvisel, kevesebb pénz jut a női vonalra és az utánpótlásra. Arányait tekintve körülbelül 1:4 a férfi felnőtt csapat javára.

– Mit jelent számotokra a soproni Bajnokok Tornája?

– Egy rendkívül hasznos, kiváló torna, hogy felmérjük, hol tartunk, hol van igazán a helyünk Európában. Rengeteget tanulnak, fejlődnek a lányok ezen az egy hét alatt. Kár, hogy nincs több ilyen Európában, ahol ennyi jó csapat, egy héten keresztül versenghet, ráadásul csak napi egy meccsel, és szünnap beiktatásával. Leírhatatlan a hatása, nagy öröm, hogy itt lehetünk!