Fantasztikus sikert ért el U16-os válogatottunk a várnai A divíziós Európa-bajnokságon. A harmadik hely megszerzéséből tevékenyen vette ki a részét Akadémiánk három tehetséges sportolója, Weninger Virág, Kuttor Enikő és Böröndy Dominika. Velük beszélgettünk a kontinensviadalról.

– Bizakodva várhattátok az Európa-bajnokságot annak tükrében, hogy a felkészülési mérkőzések során több neves együttest is legyőztetek.

K.E.: – Kellett azért idő ahhoz, hogy idáig eljussunk. A felkészülés kezdetén még sok hiba csúszott a játékunkba, de tény, hogy hétről hétre egyre inkább éreztük egymás mozgásait a pályán.

– Ezzel együtt emelkedtek a magatok felé támasztott elvárások is?

W.V.: – Alapvetően a nyolc közé jutás volt a kimondott cél, de a csoport-mérkőzéseket követően már bíztunk abban, hogy a legjobb négy közé is bejuthatunk.

– Milyen körülmények vártak rátok Várnában?

B.D.: – A szállásra egy szavunk se lehet, de az egyhangú étkezéssel voltak problémák, mivel nem igazán úgy volt összeállítva a menü, amire sportolóknak szüksége van.
K.E.: – Ráadásul nekem és a szobatársamnak a második napon ellopták a teraszról kosárlabda cipőjét.

– A mérkőzések helyszínei hol voltak?

W.V.: – Két csarnokban zajlott a torna, Várnában és Albenában. Utóbbi egy sátorban volt kialakítva.
B.D.: – A hangulat végig nagyon jó volt.
K.E.: – Rengeteg szülő kísérte el dobokkal, kereplőkkel felszerelkezve a csapatokat. Mi pedig egymás mérkőzéseit is megtekintettük.

– Mi jellemezte az EB találkozóit?

K.E.: – Nagyon gyors, fizikális játék. Szerencsére már a felkészülés során is találkoztunk ilyen stílust képviselő csapatokkal, mint például a csehek, így nem volt ez teljesen szokatlan számunkra.
W.V.: – A játékvezetők is engedték a keménységet, nem akarták túl sokszor megszakítani a mérkőzés menetét.

– Az első két körben meglepően magabiztosak voltatok. Hogyan hatott ez rátok?

B.D.: – Az önbizalmunk fokozatosan növekedett. Rengeteg támogatást, gratulációt kaptunk itthonról is, mely szintén jól esett mindenkinek.

– A negyeddöntőben már a világ-bajnoki részvételért léptetek pályára a horvátok ellen.

K.E.: – Ezen a mérkőzésen minden bejött! Gyakorlatilag az első félidőben eldöntöttük a találkozót. A második félidő már formalitás volt.

– Az elődöntőben a későbbi győztes spanyol csapat volt az ellenfeletek. Szerencsétlen, egy pontos vereséggel zártatok. Miből fakadt ez a minimális, egy pontos vereség?

K.E.: – Sokkal atletikusabbak voltak, és nagyon agresszívan védekeztek, mellyel rossz dobásokra, eladott labdára kényszerítettek minket.
W.V.: – Azt hiszem magát, a „spanyol” nevet is túlságosan tiszteltük. Fájó volt így, egy ponttal kikapni.

– A bronzmérkőzésen szerencsére nem látszódott rajtatok a csalódottság.

W.V.: – Igen, nagyon akartuk az érmet!
B.D.: – Jó játékkal el is léptünk közel 20 ponttal, de talán kicsit korán hittük el, hogy már zsebünkben van a győzelem, így a végén felzárkóztak az olaszok.

– Nagy ünneplés volt?

K.E.: – Rettentő boldogok voltunk a lefújást követően. Az este vacsorára voltunk még hivatalosak, majd a belga csapattal, akiket már korábbról ismertünk, lementünk egy kicsit a tengerpartra.

– Mi volt a sikeretek titka?

W.V.: – A védekezés, amire már az első naptól fogva nagy hangsúlyt fektettünk.

– A mezőnyt nézve milyen tapasztalatokkal tértetek haza a saját játékotokat illetően? Mi volt az erősségetek, min kell dolgozni?

W.V.: – Hasznos volt látni, miben kell fejlődni. A spanyolok irányítójának a játéka nagyon tetszett, abból sokat tanultam. Jól esett, hogy sokszor rám bízták az ellenfél kulcsjátékosait, akik ellen sikerült jól teljesítenem. Lábon mindenképpen gyorsulnom kell, és a dobások terén is stabilabbnak kell lennem. Sokszor eszembe is jutott egy-egy szituációt követően, hogy Fegyverneky Zsófi, aki év közben sokat dolgozott velem egyéni képzéseken, most mit mondana, mire hívná fel a figyelmemet.
K.E.: – A védekezésemen kell javítani, különösen a lábmunkán, mivel ebben a korosztályban a négyes poszton számítottak rám, de a felnőttek között az alkatom miatt inkább a hármas poszton fogok szerepelni, amihez több mozgékonyság kell. Az erősségem egyértelműen a lepattanók begyűjtése volt, de itt is lehet fejlődni. A spanyolok centere, Lopez félelmetes fizikummal rendelkezett. Tudott zsákolni, és bizony a spanyolok elleni találkozón meglepő volt, mikor a semmiből érkezve elvitte a fejünk felől a labdákat.
B.D.: – Fontos, hogy nagyobb ritmus mellett is tudjam hozni magamat. Ezen a téren kell leginkább előbbre lépnem. A védekezésemet éreztem az erősségemnek, megoldottam azokat a feladatokat, amit vártak tőlem.

– Nagyon fáradtak vagytok?

– Igen (jött a válasz szinte egyszerre a lányoktól – szerk. megj.)!

– Mennyi időtök lesz pihenésre?

W.V.: – Egy hét. Hétfőn reggel kezdünk.
K.E.: – Izgatottan várjuk a találkozást a többiekkel. Tavaly hamar befogadtak minket a felnőttek, bízunk benne, hogy ez idén is így lesz.

– Sok sikert lányok!

Minden egyszerre: – Köszönjük!