Egy év ismerkedés, tapasztalat szerzés után már a csapat kapitányaként vették számításba a New Orleans Egyetem női kosarasainál Sipos Mirjamot, aki saját nevelésű játékosunkként a harmadik szezonját kezdte meg az ősszel a tengerentúlon.

– Az első év tapasztalataival a hátad mögött mennyiben volt más a második évadod?

– Az élet így már sokkal egyszerűbb volt. Sok mindenkit ismertem, az angollal már nem kellett foglalkozni és New Orleansot is nagyon megszerettem. A társaság nagyon jó volt, olyanok voltunk, mint egy kis család. Hálaadáskor mi is megtartottuk a saját ünnepünket. Én csináltam a pulykát, amire máig nagyon büszke vagyok! Kosarazás szempontjából a tavalyi év egy fordulópont volt az iskola történetében. Első divízióból a másodikba kerültünk, így rengeteg játékos hagyta el a csapatot és a helyettük érkezőknek időbe telt míg felvették a ritmust. Ugyanakkor ez egy ugródeszka volt a számomra! Csapatkapitány és kezdő irányító voltam, aminek nagyon örültem és úgy érzem teljesíteni is tudtam az elvárásokat.

– Másodikasként hárultak rád egyéb feladatok, melyek újoncként még nem?

– A sok új játékossal ellentétben az edző engem már ismert, tudta, hogy mik az erősségeim, ismerte a játékomat, és azt is, hogy miben kell fejlődni. A csapatkapitányi poszt betöltése felelősséggel jár, egyengetni az elsősöket, a fiatalokat mindig bonyolult feladat.

– Mennyire alakult át a csapat az előző évadhoz képest?

– Mondhatni teljesen. Nagyon sokan diplomáztak és sokan el is mentek másik iskolába, így a tavalyi szezon elején egy teljesen új csapatot kellett felépíteni az edzőinknek.

– A szereped a csapaton belül változott valamennyit?

– Egyedüli visszatérőként már tudtam mik az elvárások és így már nagyobb feladat hárult rám a mérkőzéseken. A külföldi-elsős szerepéből sikerült egy nagy lépést tennem előre! Remélem ez ebben a szezonban is így marad és idén is számítanak rám. Továbbra is próbálom a maximumom nyújtani és tovább fejlődni.

– Milyen évet zártatok csapat szinten, illetve személy szerint Neked hogy alakult a szezon? Elégedett vagy?

– A csapat nem volt túl sikeres sajnos, de a saját játékommal nagyjából meg voltam elégedve. A tavaly nyáron az U20-as válogatottal nagyon sokat dolgoztunk, ami kiváló alapot biztosított a tavalyi szezonhoz. Természetesen mindig lehet találni valamit amiben lehet fejlődni, így most ezeken dolgozunk az egyéni képzéseken.

– A csapat egyébként mennyire összetartó? Edzéseken kívül is összejártok?

– Mindig vannak közös programok, valamikor magunktól szervezünk valamit, de vannak események, amiken együtt kell megjelennünk. Ilyen például az önkéntes munka, amit majdnem minden hónapban csinálunk. Tavaly a legtöbbször ételt osztottunk az utcán hajléktalanoknak, vagy a Hornets meccsen kellett segíteni a rendezői feladatokban.

– Az első év során említetted, hogy voltál Floridában. Gondolom most már több szabadidőd is volt, hiszen az angollal már nem volt sok gondod. Most is eljutottál valahova?

– Tavaly a kis túrákat részesítettük előnyben. Nagyon sok hely van New Orleansban, ahova elsős koromban nem sikerült eljutnom, de visszatérőként teljesen otthonosan éreztem magam és próbáltam felfedezni a város minden zegét-zugát! A csapattal továbbra is sokat utaztunk, a kedvenc túrám az volt, amikor Dallasba mentünk és az edzők elvittek minket egy Mavericks mérkőzésre.

– A nyár mivel telt itthon?

– A nyár többnyire pihenéssel telt. Meglátogattam a barátaimat az ország minden felén, megcsináltam a kötelező gyakorlatomat a diplomámhoz, és élveztem a nyarat. Augusztusban pedig én is elkezdtem edzeni, hogy felkészülten érkezzek az iskolakezdésre.

– A harmadik évadod kezded meg Amerikában. Az előtted álló szezonra mik a főbb feladataid és terveid?

– Az idei szezonban a tavalyi másodedzőnk lép elő vezetőedzővé. Coach Carter nagyon szereti a gyorsindításos játékot, amit eddig nem nagyon preferált az előző vezetőedző. Ezt a játékstílust én is jobban kedvelem és nagyon remélem, hogy ez előnyére fog válni az ismét megújuló csapatnak. Személy szerint nekem is fejlődnöm kell rengeteg dologban, ami folyamatban van.

– Legközelebb, mikor láthatunk itthon?

– Legközelebb májusban leszek otthon, miután vége van az iskolának. Addig is olvassátok a blogomat!