Második összetartásunk egy két hetes tábor volt Körmenden, ahol sajnos mindketten megsérültünk Petrával az első edzésen, ráadásul ugyanazzal a problémával – combhúzódás – voltunk kénytelenek edzéseket kihagyni. Az első hetet így rehabilitációval töltöttük. Hétvégén három felkészülési meccset játszottunk az A-divíziós angol válogatottal és nagy örömünkre mindegyiket megnyertük! Az utolsó meccsen, Petrával, mindketten a csapat segítségére voltunk!
Második héten már teljes erőbedobással tértünk vissza mi is a munkába, viszont Petrának sajnos a dereka megfájdult, ezért újabb edzéseket kellett kihagynia.

Ezalatt az edzőtábor alatt is jutott idő az aktív pihenésre. Épp egy fesztivált zajlott Körmenden, ahol több koncerten is ott tudtunk lenni. Többek között a Vad Fruttikon és a 30Y-on is. Kihasználtuk a Rába folyó közelségét is, és kenuba vágtuk magunkat. A sok eső miatt ugyan 80 cm-el magasabb volt a vízszint, de ez nem tartott vissza minket a próbatételtől! Végül a csapat fele a vízben kötött ki, a másik fele pedig mentette őket, de így visszatekintve nagyon vicces volt. Azt azért be kell vallanom, egy kicsit féltünk, mivel elég nagy volt a folyó sodrása!

A következő hetünket Székesfehérváron kezdtük meg, ahol ismét elég kemény edzéseken vettünk részt, majd a hétvégén két meccs is várt ránk. Az egyik ellenfél Románia volt, akikkel az Európa Bajnokságon is találkozni fogunk. Itt sajnos három ponttal kikaptunk, de messze nem a legjobb formánkat hoztuk, hiszen a fárasztó edzések sokat kivettek belőlünk. Másnap egy amerikai egyetemi csapat, a North Carolina volt az ellenfél. A nagyon magas, erős lányok látványa kicsit ijesztő volt, így a meccset is elég rémülten kezdtük, de aztán szép lassan felzárkóztunk. Sajnos utol már nem értük őket, így vereség lett a vége. Tapasztalatszerzésnek viszont tökéletes volt!

Utolsó hetünket – már a végleges 12 emberrel – Debrecenben kezdtük meg. Itt már a taktikára került át a hangsúly. Finomítottunk a gyakorolt dolgokon, és sokat dobtunk. Hétvégén megint két meccsen mérhettük le, hol is tartunk. Az A divízióban szereplő törökök és spanyolok ellen léptünk pályára. Az első meccsen, a törökök ellen csak 5 ponttal kaptunk ki, de akár nyerhettünk is volna. A spanyolok ellen már nagyobb volt a különbség, ott 20 pontos vereség lett a vége. Azt gondolom a csapat a felkészülés során messze nem azt a játékot hozta amire képes lenne, de nagyon remélem, hogy a legjobb formánkat az EB-re tartogatjuk.

Úgy érzem szép lassan kezdek magamra találni a pályán, és szerencsére elég játéklehetőséget is kapok.

Most már Csehországból írok, itt vagyunk az EB helyszínén, Klatovyban. A lebonyolítás folytán a kilenc résztvevő csapat mind megmérkőzik egymással, mindenki játszik mindenki ellen, és így dől el a feljutás sorsa. Az új rendszer szerint már nem csak az 1. és a 2. helyezett jut fel, hanem a 3. hely is A-divíziót ér.

Még nem láttam a rivális csapatokat játszani, így nem tudjuk, mik az esélyek, de bízom abban, hogy ki tudjuk hozni magunkból, ami bennünk van, és akkor bárkivel felvehetjük a versenyt!